A FORRADALMÁR PÁPA
FERENC PÁPA HOROSZKÓPJA
Magyarországra érkezett immár második alkalommal Ferenc pápa. Ez azért is figyelemre méltó, mert ugyanabba az országba nem szokott kétszer ellátogatni. Ez alkalmat ad arra, hogy megnézzük, mit is árul el róla a horoszkópja.
Ferenc pápáról köztudomású, hogy rendkívül megosztó személyiség, már a megválasztásának körülményei is nagy vihart kavartak. Történt ugyanis, hogy XVI. Benedek 2013. február 11-én – egy 700 évet fennálló szokást megtörve – hajlott korára hivatkozással lemondott. XVI. Benedek egy ultrakonzervatívnak tartott pápa volt, aki azt vallotta, hogy az egyház változásokkal szembeni rugalmatlansága a szervezet legnagyobb erőssége, sőt időtállóságának a titka. Így aztán teljesen érthetetlennek tűnt, hogy éppen ő szakít a hagyományokkal.
Rögtön előkerült mindenféle összeesküvés elmélet, mely szerint titkos társaságok állnak Bergoglio pápává választása mögött és ezzel a Vatikán és a világ sorsa megpecsételődött. De idézték az Armaghi Szent Malakiás ír érseknek (1148-ban halt meg) tulajdonított „pápák próféciája” nevű jövendölését is, amely 112 jelmondatot tartalmazott. Állítólag ezek a jelmondatok az egymást követő pápákat jellemezték és Ferenc az utolsó előtti pápa. Ez a jelmondat a „Petrus Romanus” (Péter, a római), és szöveg szerint „A szent római egyház utolsó üldöztetésénél Péter, a római fog ülni [a pápai trónon], aki sok megpróbáltatáson keresztül fogja legeltetni juhait. A megpróbáltatások végeztével a hét dombra épült város elpusztul, és a félelmetes bíró megítéli népét.”
De kicsoda is valójában a pápa? Az alábbi életrajzi adatok Anthony McCarten: A két pápa című könyvéből származnak.
1936. december 17-én, Buenos Aires egyik központi kerületében, Floresben született Jorge Mario Bergoglio néven, olasz bevándorlók öt gyermeke közül elsőként. A család igen szerény körülmények között élt. Az ifjú Bergoglio rendkívül jó tanuló volt. Vegyésztechnikusi oklevelet szerzett, de már középiskolában volt egy olyan lelki/szellemi élménye, amelynél fogva tudta, hogy pap lesz. Amikor megkérdezték tőle, hogy miért lett jezsuita, ezt válaszolta: „„Az igazat megvallva, nem tudtam, merre induljak. Csak egy dolog volt nyilvánvaló számomra, a vallási elhivatottságom. […] Végül azért csatlakoztam Jézus Társaságához, mert tetszett, hogy katonai terminológiával élve – az egyházban a frontvonal szerepét tölti be, és hogy ragaszkodik az engedelmességhez és a fegyelemhez. Emellett az is közrejátszott, hogy a misszionárius munkára összpontosított”.
Huszonkét évesen, 1958. március 11-én megkezdte a noviciátust a jezsuita rendben. 1969. december 13-án szentelték pappá, örökfogadalmát 1973. április 22-én tette le. A jezsuiták a szegénységre, tisztaságra és engedelmességre esküsznek fel. 1997-ben segédpüspök, majd röviddel ezután érsek lett Buenos Airesben. Ez felmentette a jezsuita fogadalma és a jezsuita rend hatásköre alól, de ennek ellenére ő fogadalmához hű maradt. Visszautasította az exkluzív püspöki majd érseki lakosztályt és egy szerény lakásba költözött szülőkerületében. A felkínált sofőrt és titkárt is visszautasította, tömegközlekedéssel járt és maga intézte adminisztratív ügyeit. Ha repülőre ült, turistaosztályon utazott. Egyéb tekintetben is reformokat hozott az egyházmegyében, ami mind a lelkipásztori területet, mind pedig a pénzügyeket érintette. Az ezzel szerzett hírneve a Vatikánig ért, ahol 2001. február 21-én II. János Pál bíborossá nevezte ki.
Amikor elérkezett a 75-ik születésnapja, kérte a pápától a nyugdíjazását. Ez a Vatileaks-botrány mélypontjának időszaka volt, amikor egy sor dokumentum Vatikánon belüli korrupcióra, zsarolásra és homoszexualitásra derített fényt. Így levelére a pápától választ nem kapott, viszont mindezen botrányokat XVI. Benedek pápa lemondása követte.
A pápaválasztó konklávé előtt John L. Allen vatikáni újságíró több bíborossal is beszélgetve megírta, hogy milyen típusú kvalitásokkal kellene rendelkeznie a leendő pápának. Eszerint 1. legyenek globális elképzelései és meg tudja szólaltatni a nem nyugati világban élő katolikusokat is, 2. legyen az „új evangelizáció” pápája, aki fel tudja éleszteni az egyház misszionárius tüzeit és 3. legyen erős vezető, aki személyesebb megközelítéssel képes kezébe venni az irányítást. A bíborosok egy része konzervatív volt, másik része változásokat akart. Az utóbbiak kerültek többségbe, és így választotta meg a konklávé a hatodik szavazási körben Bergogliot, aki Assisi Szent Ferenc tiszteletére a Ferenc nevet választotta. A névválasztás mindig egyféle irányultságot is jelent, és ő a nép és a szegények pápája akart lenni.
Ő az első Ferenc nevet viselő pápa, az első dél-amerikai pápa és az első jezsuita pápa. És ő volt az is, aki rögtön a pápává választása után több hagyományt felrúgott. Előszöris nem öltötte magára a vörös bársonyból készült, fehér hermelinprémes mozettát, a drágakövekkel kirakott aranykeresztet és a vörös cipőt. Ehelyett fehér reverendában, fekete gyógycipőjében és bíborosi keresztjével a nyakában jelent meg a bíborosok előtt. A Sixtus kápolnában sem foglalta el a díszes pápai trónt, inkább állva maradt és ahelyett, hogy hagyta volna, hogy megcsókolják a gyűrűjét, ő csókolt kezet bíboros társainak. Ezt követően ment ki az erkélyre, ahol a hagyomány szerint a frissen megválasztott pápa azonnal megáldja a népet. Ehelyett azt mondta: „Most szeretnék áldást osztani, de előtte… előtte egy szívességet kérnék tőletek: mielőtt a püspök megáldja a népét, arra kérnélek titeket, hogy imádkozzatok az Úrhoz, hogy áldjon meg engem: a nép imádságára a püspök megáldásáért. Most mondjuk el csendben ezt az imát: a ti imátokat értem”. És varázslatos hangulat lett a téren.
Anthony McCarten: A két pápa című könyvében így jellemzi a pápát: „Jorge Bergoglio, a reformer sok tekintetben a spektrum túlsó végét képviseli [Ratzingerhez képest]. Amint ő lett a 266. pápa és felvette a Ferenc nevet, ontani kezdte magából a döbbenetes spontán megjegyzéseket. Hamarosan mindenki róla kezdett beszélni, és általában azt kérdezték: „Hogy mit mondott a pápa?” Olyannak tűnik, mint egy fuvallatnyi friss levegő egy rocksztár karizmájával, ugyanakkor John Lennonra is emlékeztet egy kicsit (végtére is, mindketten szerepeltek a Rolling Stone magazin borítóján), és csalhatatlan érzéke van azokhoz a meghökkentő félmondatokhoz, amelyektől még a legelszántabb rajongói is levegő után kezdenek kapkodni. Párhuzamot lehet vonni Lennon kijelentése, miszerint a Beatles tagjai „már Jézusnál is népszerűbbek” – amelynek hatására az amerikai fundamentalisták azonnal lemezeket kezdtek égetni – és Bergoglio szenzációs nyilatkozata között, miszerint még a pogányok is bejuthatnak a Mennyországba.” (kiemelés tőlem)
Ezek után nézzük meg a születési képletét: 1936.12.17., 21:37 Buenos Aires, Argentina, ADT +3.00, 34°S36’, 058°W27’
Rögtön megüti az ember szemét az erős Vízöntő hangsúlyozottság: Vízöntő Hold, Vízöntő Vénusz és az Uránusz az MC-n a 9. ház felől. A Vízöntő emberbarát, de rendkívül öntörvényű, nem szabálykövető és nem tekintélytisztelő. Az Uránusz pedig maga a forradalmár. Hogyan lesz ebből az emberből pápa? És különösen jezsuita szerzetes, szigorú életrendi szabályokkal és fogadalmakkal?
Na de nézzük a részleteket: A Rák Aszcendens maga a személy, a világ felé mutatott Arc. Érzelmes, gondoskodó típus, akinél központi szerepet foglal el az otthon, család, haza (IV. házzal analóg jegy). Ezt rendkívüli módon felerősíti a Plútó az I. házban (a személyiség erejét, hatalmát és egyben érzékenységét fokozza), amely egyben a IV. ház (otthon, család, haza) ura. Mivel pápáról beszélünk, számára a IV. ház az emberiség lakhelye, vagyis az egész föld. Nézzük meg, ő hogyan fogalmazza ezt meg a Frattelli Tutti című enciklikájában: „Amikor a közös otthonunk, bolygónk iránti gondoskodásról beszélünk, akkor az egyetemes tudatosságnak és a kölcsönös gondoskodásnak arra a minimumára hivatkozunk, ami még megmaradt az emberekben.”
A Mars a Mérlegben exilben van. Egy ilyen akarat (Mars) veszít cselekvőképességéből és aktivitásából, mert túl sokat gondolkodik, „mérlegel”. Az Asc. kvadrátjában állandó feszültséget visz be a személyiségbe, ez az értelem és érzelem, az akarat és a lehetőség közötti feszültség. A Mars kvadrátjában a pápa olykor hirtelen haragú és erőszakos, de a Szaturnusz trigonja segíti a hullámzó érzelmeit kontrollálni és rendkívüli stabilitást, tartást, céltudatosságot (Szaturnusz a X. mundán ház ura) ad a személyiségnek. Erről ő maga cordobai száműzetése kapcsán így beszélt: „Az ellentmondást nem tűrő és gyors döntéshozási stílusom komoly problémákhoz vezetett, illetve az ultrakonzervativizmus vádjához. […] Az biztos, hogy soha nem voltam olyan, mint Áldott Imelda [a közmondásos szentfazék], de jobboldali sem. A döntéshozásom ellentmondást nem tűrő módja okozta a gondot.” Ugyanezen trigon miatt rendkívül együttérző és segítőkész (Halak Szaturnusz), fontos számára a hit és az okkult dolgok (8. házas Szaturnusz).
Ez az ember képes komoly szellemi teljesítményre, ugyanis az Aszcendens ura, a születési úr a Vízöntő Hold. A Vízöntő levegős jegy, az értelmi/gondolati szféra terepe, így képes nagy összefüggéseket átlátni és újszerűen tudja rendszerezni az információkat. Ráadásul mindezt szívesen teszi, örömet is okoz számára (a Hold együtt áll a Vízöntő Vénusszal). Az Uránusz kvadrátjában kétszeres uránuszi hatás látható, a kvadrát feszültsége pedig belső kényszerítő erő arra, hogy újszerű gondolatait, reformtörekvéseit (Vízöntő Hold) a hivatásában (Uránusz az MC-n) hasznosítsa. Egy ilyen Hold tulajdonosa rendkívüli emberbarát és egyáltalán nem tekintélyelvű. A királyi Oroszlán jeggyel oppozícióban a Vízöntő a demokrata és forradalmár. Pápaként nem a trónuson ülő főpap, hanem a nép pápája.
Ezzel az Aszcendenssel máris előttünk áll az az ember, aki tökéletesen megfelel a John L.Allen vatikáni újságíró által papírra vetett követelményeknek, mintha csak a horoszkópját olvasta volna: vannak globális elképzelései (a Vízöntő Hold mint születési úr), és meg tudja szólítani a nem nyugati világban élő katolikusokat is (I. házban álló Plútó a IV. ház ura, az Asc. kvadrátjában álló Mérleg Mars a diplomata, aki a Mars akaratát, energiáját és erejét a kommunikácó – 3.ház – területén tudja hasznosítani); megvannak a kvalitásai ahhoz, hogy egy „új evangelizáció” pápája legyen (Vízöntő Hold a VII-nyilvánosság- házban), aki fel tudja éleszteni az egyház misszionárius tüzeit (a Vízöntő Hold ura az MC-n -hivatás, életcél – de a 9. ház– főpapság – felől álló Uránusz). Erős vezető (Plútó az I-es házban, Aszcendens a Szaturnusz trigonjában) és képes személyesebb megközelítéssel (Vízöntő) kezébe venni az irányítást (az I-es házas Plútó és a Szaturnusz trigon mellett még ott van az Aszcendnes-Mars kvadrát is – Mars-hadvezér-).
Azt már látjuk, hogy mitől forradalmár és újító, most nézzük meg, mitől is lehetett pápa. Ehhez a Jupiter, a Nyilas jegy és a 9. ház vizsgálata szükséges, ezek adják ugyanis a főpapság analógiasorát. Ahhoz, hogy ezt valaki hivatásszerűen gyakorolja, szükséges az MC és a 6. ház (munka, szolgálat) elemzése is, ahhoz pedig, hogy ezt mint az első főpap tehesse, meg kell néznünk a Nap helyzetét.
Nyilas Napja van az 5. ház végén, a 6. ház csúcsától 2 fok távolságra. Egy ilyen Napot ugyan 5-ös házban állónak tekintünk, de hatása elsősorban a 6-os házra értelmezendő. Látjuk, hogy személyiségének (Nap) kreatív önkifejezési módja (5.ház) papi mivolta, amit szolgálatként és munkaként (6-os ház csúcsán álló Nap, Jupiter az 5. ház ura) él meg.
A Bak Jupiter a 6. házban uralja mind az 5-ös (kreativitás), mind pedig a 6-os (munka, szolgálat) házat. Trigonban az MC-vel, de még a 9-es házban (főpapság-hivatás) álló Uránusszal jelzi, hogy mindezt nem csak munkaként, hanem hivatásként és életcélként is végzi. A Jupiter felnagyítja az Uránusz-MC (hivatásában újító) együttállást, míg az Uránusz eredetiséggel színezi a Jupitert (főpap).
Ez a Bak Jupiter részben választ ad arra is, hogy miért lett szerzetes. Ha a bolygó és jegyanalógiák alapján gondolkodunk (lásd a honlapomon az AsztroLogika fül alatti bolygó és jegyanalógiával kapcsolatos kérdéseket és válaszokat), akkor a Bak a fegyelem és munka, Jupiter pedig a pap. Vagyis egy Bak Jupiterrel és vallási elhivatottsággal bíró ember természetes késztetése a szerzetesség felé való fordulás. Mit is talált vonzónak az ifjú Bergoglio a jezsuita rendben? Ő úgy fogalmazott, hogy az „engedelmesség és a fegyelem”, ami ugyebár Bak analógia.
Emellett vonzó volt számára az is, hogy a rend a „misszionárius munkára összpontosított”. És hol is látjuk az ő képletében, hogy ez számára vonzó lehet? Halak Szaturnusza van a 8. házban. A Halak jegyhez rendeljük a hitet (a Jupiterhez inkább a vallást, a papságot, az egyházat), a 8. házban ez a mélység, a Szaturnusz pedig a munka/hivatás analógiáját hozza be: vagyis hivatásszerűen meg kell dolgozni a mély hitért. Ez attól lesz hittérítő (misszionárius) munka, hogy a Szaturnusz a képletben nagyon erős VII. házat uralja, vagyis ezzel a munkával ki kell menni az emberek közé.
Így a Bak Jupiter és a Halak Szaturnusz együtt mutatja azt, hogy miért választotta a jezsuita szerzetes rendet.
A 9. ház ura a 3. házban álló Mérleg Mars, amely kvadrátban áll az Aszcendenssel. Egy ilyen Mars jelezte akarat elsősorban intellektuális (3.ház) és az emberi kapcsolatokra (Mérleg) fókuszál. A Mars a 3. házban egy szellemi irányultságot és aktív kommunikációt mutat. A 9. ház (papság) ura a 3. házban (tanulás, kommunikáció, utazás) összekapcsolja a papi létet a tanítással. És valóban, ő tanított irodalmat és pszichológiát, pápaként pedig az egész egyház számára fogalmaz meg tanításokat.
A 9. ház végén álló Uránusz egyrészt megmutatja, hogy élete késői szakaszában lett pápa és meglehetősen váratlanul. A VII. házban álló Vénusz és Hold kvadrátjában jelződik, hogy pápasága (MC-n álló Uránusz) számos konfliktust okoz a nyilvánossággal (Uránusz-Hold -nép- kvadrát). Ezt a konfliktust elsősorban az eszméi (Vízöntő) újszerűsége, dogmákkal és elvárásokkal szembemenő kommunikációja (Uránusz, 9.ház ura a 3.házban -kommunikáció- álló Mars) okozza.
Végezetül álljon itt néhány gondolat Ferenc pápa hivatali tevékenységéről a horoszkóp tükrében:
A Vízöntő Hold egy meglehetősen szuverén személyiséget mutat, de az Uránusz (saját ura) kvadrátjában nem tud harmonikusan működni, ez az állás állandó belső és külső feszültségeket okoz. Az egész személyét és tevékenységét ez az erős uránuszi hatás határozza meg. Nem véletlen a pápa ellentmondásos megítélése mind az egyházon belül, mind pedig a világi hatalmak és az emberek által. Nézeteivel rendre „kiveri a biztosítékot” valakiknél, és mivel ezek a nézetek nem illeszthetők bele maradéktalanul egyetlen világi hatalom ideológiájába sem, így mindig fenntartások vannak vele szemben.
Az Il Fatto Quotidiano 10 év távlatából így összegezte Ferenc pápaságát: nagy reformer, a nagy gesztusok és beszédek pápája, de figyel arra, hogy ne kérdőjelezze meg a dogmát. A pápai lakosztály helyett a vatikáni Szent Márta-házban él, irgalmasságot és befogadást hirdet, de ugyanúgy nyitott az egyház legkonzervatívabb, mint legliberálisabb csoportjai felé, jóban van a szuperputyinista Kirill moszkvai pátriárkával, párbeszédet folytat az ateistákkal, nyit az elvált hívők felé, de elutasítja a terhességmegszakítást, a fogamzásgátlást, az azonos neműek házasságát és az eutanáziát.
Ezek után nézzük meg a két, talán legvitatottabb gondolatát:
Nyíltan és következetesen kiáll a migránsok befogadása mellett. A Fratelli Tutti enciklikájéban úgy fogalmaz, hogy „…minden ország annyiban az idegeneké is, amennyiben egy adott terület javai nem tagadhatók meg a máshonnan érkezőktől.” (124. pont) „…Ha minden ember elidegeníthetetlen méltósággal rendelkezik, hogyha mindenki a fivérem és a nővérem, és a világ valóban mindenkié, akkor aligha számít, ha valaki hazám területén született, vagy a sajátján kívül él.(125.pont) A bevándorlókkal kapcsolatos erőfeszítéseink négy szóban foglalhatók össze: befogadás, védelmezés, előmozdítás és integráció.” És a mostani magyarországi látogatásakor is beszédében kiemelte Szent István királyunk Imre herceghez intézett intelmei közül a „A vendégek befogadásáról és gyámolításáról” szóló rész néhány mondatát.
A homoszexualitást bűnnek mondja, de nem tartja bűncselekménynek. „A Katolikus Egyház katekizmusa azt mondja, hogy a homoszexuális hajlamú embereket el kell fogadni, nem szabad őket kirekeszteni; kísérni kell őket. A brazíliai utamon – az első [külföldi] utamon – mondtam azt a mondatot, amely néhány embert felbosszantott. „Ha olyan emberről van szó, aki keresi Istent, és őszinte, akkor ki vagyok én, hogy elítéljem?” Ott van az Úr.” „Homoszexuálisnak lenni nem bűncselekmény. [Mondhatná valaki:] „Igen, de bűn.” Nos, először is tegyünk különbséget a bűn és bűncselekmény között. De az is bűn, ha nem szeretettel fordulsz a felebarátodhoz, és te hogyan állsz ezzel? Tehát meg kell különböztetni ezt a két dolgot.” (2023. január 24-én az AP hírügynökség munkatársai hosszú interjút készítettek Ferenc pápával. Az idézetek ebből az interjúból vannak.)
Ugyancsak az uránuszi hatás magyarázza a katolikus egyház szerepéről alkotott elképzeléseit. XVI. Benedek megválasztásakor Bergoglio is az esélyesek között szerepelt, így Sergio Rubin és Francesca Ambrogetti 2013-ban készítettek vele egy interjúkötetet. Ebben azt mondta, hogy „a katolikus egyház mai alapfeladata nem az, hogy csökkentsen, netán eltöröljön bizonyos előírásokat, vagy ezt-azt megkönnyítsen, hanem hogy megkeresse az embereket a kapun kívül, és a nevükön tudja szólítani őket. […] Az olyan egyház, amely csak a plébániai adminisztrációval foglalkozik, és befülled a saját közösségébe, ugyanúgy jár, mint a bezárkózó ember: testileg is, lelkileg is elsorvad. Leromlik, mint egy bezárt szoba, amelyet belep a doh és a penész. […]Persze, ha valaki kilép az utcára, vele is megtörténhet, ami bárkivel: hogy balesetet szenved. De ezerszer inkább legyen baleseti sérült az egyház, mint beteg”. Ezt az elvet képviseli pápaként is.
A Vízöntő jegy oppozícióban áll az Oroszlánnal, ez a nép és a király között feszülő energiamintázat. Amikor a nép támadja a királyt akkor forradalmár. Amikor valaki át kívánja alakítani a fennálló rendet, akkor újító. Itt csak erő/erőszak és színvonal közötti különbségek vannak. Ferenc pápa mindig a nép oldaláról közelít, hiszen hivatását csak így tudja gyakorolni (MC-n álló Uránusz, Vízöntő Hold a VII. házban és mint a születés ura). Ennek egyik legjellemzőbb dokumentuma a szinódussal kapcsolatos okirat. A szinódus szó tanácsot jelent és ez az intézmény a püspökök tanácsaként működik. Ezt kívánja megváltoztatni és szélesebb alapokra helyezni a pápa úgy, hogy a döntési folyamatba valamiképpen az embereket is bevonja (a munka még folyamatban van). Igen jellemző, hogyan közelít ehhez a kérdéshez: „A szinodalitás nem közvéleménykutatásra irányuló attitűd, nem az emberek megkérdezése arról, mit gondolnak, hanem Isten népének részvétele a lelkipásztorkodás kidolgozásában és a döntések meghozatalában…. Vajon ez a lépés az Egyház demokratizálása? Nem, nem ez a megfelelő szó. Arról van szó, hogy minden keresztény vállalja a felelősséget, és ne csak elmondja a véleményét, hanem kötelezze is el magát a véleménye mellett. Nagyjából ez a lényeg. És azt szeretném, hogy jól menjen. Imádkozom, hogy jól menjen, mert itt az Egyház érettségéről van szó. És ez talán csorbítja a pápa tekintélyét? Dehogy, semmiképpen sem. Épp ellenkezőleg, gazdagítani fogja.”
A fentiek alapján azt hiszem világosan látható, hogy mindenki – még a pápa is – olyan, aszerint él, gondolkozik és cselekszik, amire a csillagai hajlamosítják. És hogy a csillagok mely analógiáját választja, az már a szabad akarat kérdéskörébe tartozik.
